Végre híznak a retkek a földben és tudom, hogy még várnom kéne
vele, de már nem bírtam ki, így egypár ma a vacsora asztalra került,
jó kis vajas fokhagymás kifli társaságában...
Nincs is ennél finomabb, mint a földből frissen szedett saját retek..
Nyami, Ricsinek is nagyon ízlett a bolti változattal ellentétben, ami
hiába nagyobb és szebb, de azt nem mi locsoltuk nevelgettük, és
gazoltuk... :)
Mindennapok, főzés, kert, kreatívság és ami velem törénik, na meg persze a macskák :)
2015. május 14., csütörtök
2015. május 11., hétfő
Futóbringa
Ma végre rá tudtam beszélni Ricsit, hogy a futóbiciklivel menjünk egyet sétálni,
hisz mégiscsak kell neki a biztonság érzet, ne csak otthon a kertbe
gyakoroljunk,ami füves és lejtős. Elindultunk, és már az elején tetszett neki,
hogy az út, nem füves, gödrös.
Meglepően hamar felbátorodott rajta, élvezte, hogy előre iramodik, majd azt,
hogy Ő jön utánam, és utolér, jó móka volt. Ismét a Sió partra mentünk, hisz
ott nincs túl nagy forgalom, és egy kezdő kisfiúnak is nagy élmény, hogy az
"úton" közlekedik, mint a nagyok.
Persze hazafelé elfáradt, leült itt-ott, de azért csak hazaértünk.:)
Amikor a Sió part felé haladtunk találkoztunk egy idős nénivel, aki bottal járt,
elmesélte, hogy most tanul újra járni. Ricsi hívta néni te is gyere velünk.
Egy darabig még beszélgettünk, majd elköszöntünk, mert Ricsi egyre
magabiztosabb és gyorsabb lett. Amikor elköszöntünk valami megütötte a
fülem. A néni is elköszönt és azt mondta köszönöm.
Nem értettem elsőre hogy mit köszön, hisz mi csak kedvesen beszélgettünk
vele, aztán visszafelé beugrott, hogy pontosan ezt köszönte...
Fura érzéssel töltött el, hisz nekem természetes, hogy az idősekkel tisztelettel
kell bánni, mert így neveltek, de sose gondoltam, volna, hogy ezt valaki
megköszöni...
Szomorú, hogy a mai világban nem ez az alapvető nézet...
Tisztelet a kivételnek nem is rájuk utaltam.. itt nem akarok politikával
és nézetekkel foglalkozni, egyszerűen csak kikívánkozott belőlem...
hisz mégiscsak kell neki a biztonság érzet, ne csak otthon a kertbe
gyakoroljunk,ami füves és lejtős. Elindultunk, és már az elején tetszett neki,
hogy az út, nem füves, gödrös.
Meglepően hamar felbátorodott rajta, élvezte, hogy előre iramodik, majd azt,
hogy Ő jön utánam, és utolér, jó móka volt. Ismét a Sió partra mentünk, hisz
ott nincs túl nagy forgalom, és egy kezdő kisfiúnak is nagy élmény, hogy az
"úton" közlekedik, mint a nagyok.
Persze hazafelé elfáradt, leült itt-ott, de azért csak hazaértünk.:)
Amikor a Sió part felé haladtunk találkoztunk egy idős nénivel, aki bottal járt,
elmesélte, hogy most tanul újra járni. Ricsi hívta néni te is gyere velünk.
Egy darabig még beszélgettünk, majd elköszöntünk, mert Ricsi egyre
magabiztosabb és gyorsabb lett. Amikor elköszöntünk valami megütötte a
fülem. A néni is elköszönt és azt mondta köszönöm.
Nem értettem elsőre hogy mit köszön, hisz mi csak kedvesen beszélgettünk
vele, aztán visszafelé beugrott, hogy pontosan ezt köszönte...
Fura érzéssel töltött el, hisz nekem természetes, hogy az idősekkel tisztelettel
kell bánni, mert így neveltek, de sose gondoltam, volna, hogy ezt valaki
megköszöni...
Szomorú, hogy a mai világban nem ez az alapvető nézet...
Tisztelet a kivételnek nem is rájuk utaltam.. itt nem akarok politikával
és nézetekkel foglalkozni, egyszerűen csak kikívánkozott belőlem...
2015. május 7., csütörtök
Kerékpárral a Sió parton
Ma a postára kellett mennünk feladni a csekkeket, így kitaláltam menjünk
bringával, igaz én úgy gondoltam, hogy felavatjuk a Ricsi futóbiciklijét,
de mivel elővettem az enyémet is, így Ő azt választotta.
Miután végeztünk a postán gondoltam, tekerjünk még egy kicsit lementünk
a Sió partra, rohangáltunk a fűben, megnéztük a halacskákat, meg a
madarakat és hallgattuk a békák kuruttyolását.
Ricsi élvezte a jó időt, biciklizést és nem is akart hazamenni.
De azért hazafelé megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk és az Ő
futóbiciklijére is veszünk csengőt, mert az fontos.
Hazaérve megebédeltünk és amikor alváshoz került a sor, azt mondta
nem kér pelust, már egy ideje csak biztonsági alapon volt rajta, de
ígényelte, így nem erőszakoskodtam, de beszéltünk róla, hogy Ő már
nagy fiú, lassan nem kéne a délutáni alváshoz a pelus, de eddig mindig
azt mondta, hogy vegyünk pelust. Így nagyon örültem, hogy Ő kérte,
hogy most ne legyen, jót aludt, és nem volt bepisilés sem.
Nagyon büszke vagyok rá. :) Ez azért már nagy lépés, hisz ő már
nem kisfiú....
bringával, igaz én úgy gondoltam, hogy felavatjuk a Ricsi futóbiciklijét,
de mivel elővettem az enyémet is, így Ő azt választotta.
Miután végeztünk a postán gondoltam, tekerjünk még egy kicsit lementünk
a Sió partra, rohangáltunk a fűben, megnéztük a halacskákat, meg a
madarakat és hallgattuk a békák kuruttyolását.
Ricsi élvezte a jó időt, biciklizést és nem is akart hazamenni.
De azért hazafelé megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk és az Ő
futóbiciklijére is veszünk csengőt, mert az fontos.
Hazaérve megebédeltünk és amikor alváshoz került a sor, azt mondta
nem kér pelust, már egy ideje csak biztonsági alapon volt rajta, de
ígényelte, így nem erőszakoskodtam, de beszéltünk róla, hogy Ő már
nagy fiú, lassan nem kéne a délutáni alváshoz a pelus, de eddig mindig
azt mondta, hogy vegyünk pelust. Így nagyon örültem, hogy Ő kérte,
hogy most ne legyen, jót aludt, és nem volt bepisilés sem.
Nagyon büszke vagyok rá. :) Ez azért már nagy lépés, hisz ő már
nem kisfiú....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)