Végre híznak a retkek a földben és tudom, hogy még várnom kéne
vele, de már nem bírtam ki, így egypár ma a vacsora asztalra került,
jó kis vajas fokhagymás kifli társaságában...
Nincs is ennél finomabb, mint a földből frissen szedett saját retek..
Nyami, Ricsinek is nagyon ízlett a bolti változattal ellentétben, ami
hiába nagyobb és szebb, de azt nem mi locsoltuk nevelgettük, és
gazoltuk... :)
Ma végre rá tudtam beszélni Ricsit, hogy a futóbiciklivel menjünk egyet sétálni,
hisz mégiscsak kell neki a biztonság érzet, ne csak otthon a kertbe
gyakoroljunk,ami füves és lejtős. Elindultunk, és már az elején tetszett neki,
hogy az út, nem füves, gödrös.
Meglepően hamar felbátorodott rajta, élvezte, hogy előre iramodik, majd azt,
hogy Ő jön utánam, és utolér, jó móka volt. Ismét a Sió partra mentünk, hisz
ott nincs túl nagy forgalom, és egy kezdő kisfiúnak is nagy élmény, hogy az
"úton" közlekedik, mint a nagyok.
Persze hazafelé elfáradt, leült itt-ott, de azért csak hazaértünk.:)
Amikor a Sió part felé haladtunk találkoztunk egy idős nénivel, aki bottal járt,
elmesélte, hogy most tanul újra járni. Ricsi hívta néni te is gyere velünk.
Egy darabig még beszélgettünk, majd elköszöntünk, mert Ricsi egyre
magabiztosabb és gyorsabb lett. Amikor elköszöntünk valami megütötte a
fülem. A néni is elköszönt és azt mondta köszönöm.
Nem értettem elsőre hogy mit köszön, hisz mi csak kedvesen beszélgettünk
vele, aztán visszafelé beugrott, hogy pontosan ezt köszönte...
Fura érzéssel töltött el, hisz nekem természetes, hogy az idősekkel tisztelettel
kell bánni, mert így neveltek, de sose gondoltam, volna, hogy ezt valaki
megköszöni...
Szomorú, hogy a mai világban nem ez az alapvető nézet...
Tisztelet a kivételnek nem is rájuk utaltam.. itt nem akarok politikával
és nézetekkel foglalkozni, egyszerűen csak kikívánkozott belőlem...
Ma a postára kellett mennünk feladni a csekkeket, így kitaláltam menjünk
bringával, igaz én úgy gondoltam, hogy felavatjuk a Ricsi futóbiciklijét,
de mivel elővettem az enyémet is, így Ő azt választotta.
Miután végeztünk a postán gondoltam, tekerjünk még egy kicsit lementünk
a Sió partra, rohangáltunk a fűben, megnéztük a halacskákat, meg a
madarakat és hallgattuk a békák kuruttyolását.
Ricsi élvezte a jó időt, biciklizést és nem is akart hazamenni.
De azért hazafelé megbeszéltük, hogy másnap elmegyünk és az Ő
futóbiciklijére is veszünk csengőt, mert az fontos.
Hazaérve megebédeltünk és amikor alváshoz került a sor, azt mondta
nem kér pelust, már egy ideje csak biztonsági alapon volt rajta, de
ígényelte, így nem erőszakoskodtam, de beszéltünk róla, hogy Ő már
nagy fiú, lassan nem kéne a délutáni alváshoz a pelus, de eddig mindig
azt mondta, hogy vegyünk pelust. Így nagyon örültem, hogy Ő kérte,
hogy most ne legyen, jót aludt, és nem volt bepisilés sem.
Nagyon büszke vagyok rá. :) Ez azért már nagy lépés, hisz ő már
nem kisfiú....
Napok óta beszélünk róla, hogy Ő mostmár nagyfiú lesz, hisz pár nap
és 3 éves lesz, be kell iratkozni az oviba. Múlt héten voltunk a nyílt napon,
persze tavaly is így sok újdonság nem érte, de tetszett neki.
Reggel keltés, reggeli, közben megbeszéljük elmegyünk beiratkozni
az oviba, aztán védőnőhöz, irány a bolt és jövünk haza.
Odaérünk az ovihoz, beíratásnál várni kell, igen ám, de amikor ránk
kerül a sor Ricsi nem szeretne bemenni az óvó nénihez, hanem kisebb
hisztit lecsapva hüppögve közli, ő nem szeretne bemenni..
Hiába mondom, hogy nem hagyom ott csak papírokat adunk, meg
bediktáljuk az adatait, akkor sem, megbeszéljük az óvónővel, délután
visszamegyek Ricsi nélkül.
Azt tudni kell, hogy a múlt héten beszéltünk róla, hogy ha ő oviba fog
járni anya elmegy dolgozni,erre a Ricsi azt kérdezte, de ugye nem úgy
mint apa?? Hát ez felért egy gyomorba vágással, de anya elmagyarázta,
hogy attól még minden nap érte megyek az oviba, nem kell aggódni
anya mindig visszajön hozzá..Azt hiszem ez is lehetett az oka, hogy nem
akarta a beiratkozást.. Aztán a védőnőnél kitöltöttük az ilyenkor szokásos
státusz papírt, vártunk a doktor bácsira, Ricsi megint elkezdte nem akar
bemenni. Hiába mondtam, hogy semmit nem csinál a doktor bácsi
csak kitölti a papírt megvizsgálja és mehetünk.Hát ez így sikerült...
Viszont a boltban olyan jó kisfiú volt, hogy azt hittem kicserélték..
Rendesen ebédeltünk és végül nehezen, de elaludt, persze előtte megbeszéltük,
hogy ma nem viselkedett okosan és anya nem érti mi volt a baj, igazából
ő se tudja..
Megérkeztek az öcsémék a szülinapra, én elmentem beíratni a Ricsit.
Hazaérve vidám és felpörgött volt, hisz tudta szülinapja van.
Megjöttek a bátyámék, megkapta az ajándékokat és a tortát, volt
nagy öröm. Volt nézeteltérés a Dóri és a Ricsi között, pontosabban
a Ricsi nehezen osztozott a frissen kapott játékokon..
Hát ez a nap mégse sikerült olyan gördülékenyre, mint szerettem
volna, de ebben én is hibás vagyok, hisz feszült voltam és ez kiérződött..
De az akkor is kárpótolt amikor a Ricsi megette az utolsó szelet tortát,
és utána azt mondta anya, csinálsz még ilyen isteni tortát???
Hisz kívánsága szerint csokis volt és piros...
:) Szeretlek drága 3 éves nagyfiam!!! <3
Nálunk is megkezdődött a kert rendbe tétele,a veteményes kialakítása,
amiben a tesón nagy segítségemre volt, mert felásta, ami nekem nem
biztos, hogy ment volna, mivel tavaly a történések miatt nem volt
veteményesem. :(
Segített a szomszédom is aki megrotálta a felásott részt, így már mi
is tudtunk veteményezni, egy részt abból a magokból ami itthon volt.
Nem sok, retek meg saláta. Csináltunk paprika paradicsom palántát.
Aztán vettünk még karalábé, cékla, borsó,hagyma, fokhagyma,
krumpli, bab és cukkini magot.
Ricsi nagyon lelkesen segített ültetni a magokat szórta, élvezte, hogy
locsolhat és azt hiszem, ezzel is némiképp jó irányba nevelem.
Hisz így megtanulja azt is, hogy a növények akkor nőnek ha
gondozzuk őket, persze van hogy amíg én valami mást csinálok a kertben
ő viszi a markolót és markolja a földet, de vannak üres helyek kialakítva,
hogy a vetemény, ne lássa kárát.
Az is igaz, hogy néha rá kell szólni, hogy nem mindegyik növény vízimádó,
de ő akkor is lelkesen locsolna, ez nagy húzó erő, ebben a kérdésben,
mert imád locsolni. :)
Kis tűzoltó kertészem..
Pitypang zselét készítettem. A leírást itt találtam.
Mivel maga a leírás
kellően részletes így én nem másolnám ide csak a saját élményeimmel
bővíteném.Illetve annyit módosítottam, hogy nem nyírfacukorral
készítettem, hanem barna cukorral, mert az volt itthon.
Pitypang szedés egy 3 éves gyerekkel, nagy élmény, hisz Ricsi élvezte
a virág szedést, és a kertben bőven van belőle...
-Anya mi lesz ebből?
-Pitypang zselé.
-Zselébomba?
Jót nevetgéltünk miközben szedtük.Aztán jöhet a virág leszedése a szárról,
úgy hogy zöld rész, ne maradjon rajta, a recept szerint ez borsópirgálásra,
emlékeztető tevékenység...nekem inkább Hamupipőke jutott eszembe,
azzal a különbséggel, hogy nekem nem segítettek, se a galambok, se a
tündérek, és a herceg se keresett közben elhagyott cipővel..
Szóval ez egy elég sziszifuszi meló, és épp emiatt nem hiszem, hogy
túl sűrűn készítem, de kipróbálni mindenképp érdemes, és maga a
zselé inkább narancsos zöld teára emlékeztet, de egy élménnyel szegényebb
lennék, ha mégse próbáltam volna ki...
Szóval mindenkinek jó próbálkozást. :)
Idén a húsvét nálunk nagycsaládos összejövetelre sikeredett, aminek
nagyon örültem, mivel ritkán van alkalmunk a testvéreimmel együtt
lenni. Persze nem mindegyik tesóm volt itt, mert akkor a ház kicsi lett
volna. :) De a legkisebb öcsém és családja nálunk volt pár napig, és az
egyik bátyám is beugrott. Jó volt a hangulat a gyerekek nagyon élvezték,
a kertet.Szombaton voltunk nyuszisimogatón, meg játszótéren, kicsit a
Balaton parton is, estére jól el is fáradtunk. Csak azt sajnálom, hogy
az időjárás nem volt kegyes hozzánk, fújt a szél, és hiába sütött a nap,
azért hideg volt, persze ez nem gátolt minket abban, hogy jól érezzük
magunkat.
Maga a húsvét is izgalmakkal telt, hisz Ricsi talán idén először
kezdte érteni hogy mi is ez, igaz a Dóri sokat segített neki ebben, ő egy
évvel idősebb és jobban érti. A tojás keresés nagyon tetszett nekik aztán
felfedezték a játékokat. Ricsi gyorsan neki kezdett megpucolni egy főtt
tojást, én meg mosolyogtam, hogy a környéken szerintem ő az egyetlen,
aki nem a csokitojásnak esett neki.. Hiába nem egy csoki evő gyerek. :)
De ettől még persze evett csokit is, de neki nem ez az elsődleges, bár
nem tiltom a csokitól, de inkább aszalt gyümölcs, vagy mazsola a
nasi nálunk, a joghurt túró rudi, gyümölcs és a gumicukor mellett.
Hétfőre vártuk a bátyámékat nagyon jó volt, csináltam sonkás kenyeret,
aminek nagy sikere volt. Tetszett ez a nagy nyüzsgés, még akkor is ha
jól lefáradtam, hisz azért ehhez én se vagyok hozzá szokva, de jó
lenne máskor is ilyet összehozni.
Persze eltartott egy darabig, míg a Dóri meg a Ricsi összecsiszolódott játék
terén, de ebben az is benne van hogy ritkán találkoznak. :(
Hát remélem majd ezen is tudunk változtatni...
Mert a családra mindenkinek szüksége van...
