Kéztörés

Ez az év nem indult számomra zökkenőmentesen...
Janauár 8-án kicsúszott alólam a létra és eltörtem a csuklóm.
Bementünk az ügyeletre kaptam ideiglenes gipszsínt a kezemre,amivel
hazaküldtek másnap reggel jelenjek meg a kórházban műtétre.
Reggel anyósom vigyázott a Ricsire, akit nehéz szívvel hagytam otthon,
sógorom bevitt a kórházba.Némi várakozás után szólítottak, a doki elmondta
2 megoldás van vagy összetűzik a kezem vagy betesznek lemezt rögzítésnek,
röntgen alapján a tűzést választja a doki,amivel altatás után, ha minden
rendben lesz délután hazaengednek.Felmentem a traumatológiára és 
vártam eljöjjön az idő a műtétre.11előtt értem is jöttek, vártam a folyóson
hogy rám kerüljön a sor, aztán jött az altatás,az ébresztésre nem emlékszem,
de arra igen, hogy visszatolva a szobába nagyon fáztam és fájt a kezem, 
hoztak is még1 takarót.Amikor már magamhoz tértem egy kis edényt láttam 
a kötésen amibe valami véres váladék volt.Nemsokkal ezután leküldtek 
röntgenre,majd bejött hozzám az orvos aki műtött és közölte sajnos lemezt 
kellett betenni a csuklómba, mert annyira rosszul tört a kezem és így nem 
javasolja, hogy haza menjek. Érthető,hisz az edénynél elfertőződhet a 
kezem, amivel többet ártok, így Ricsi első napját és éjszakáját töltötte
nélkülem,amit ügyesen átvészelt éjszaka hiányoztam neki jobban, amikor
nem tudott szopizni.Reggel kivették a kezemből az edénykés csövet, 
lecserélték a kötést, megkaptam minden instrukciót a kezemről,
majd a zárójelentést és haza is engedtek. 17-én kell menni varrat szedésre.
Ricsi elsőre morcosan nézett ami a kötésemnek szólt, mivel szerdán félt
a gipsztől, de aztán a nyakamba csimpaszkodva szorosan ölelt, hát bevallom
töredelmesen itt eltörött nálam a mécses csak szorítottam magamhoz és 
szipogtam nem gondoltam hogy ennyire megvisel hogy nem lehet velem.
Aztán amikor végre szopizhatott ő is megnyugodott.
Hétvégére eljöttek a tesómék segíteni.Mert egy kézzel az élet nem 
egyszerű főleg ha az emberlányának van egy 20 hónapos kisfia, de
Ricsi nagyon türelmes velem így egy kézzel is, amiért nem lehetek
neki elég hálás...