Itt van az ősz

Petőfi Sándor:Itt van az ősz, itt van újra
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –
Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

Ez azért jutott eszembe, mert ma  délután a cukiba voltunk meglátogattuk
a mamit, aztán pedig elmentünk sétálni, de a Ricsi kissé nyűgösködött,
de azért nekem így is sikerült némi gesztenyét gyűjtenem.
Sajnos a levél gyűjtés lemaradt:( de imádom az ősz sok színűségét,
a vidám színeket,amitől öröm sétálni....
Aztán még a cukiba jót beszélgettünk, meg  a mami még élvezte hogy 
ott a Ricsi,majd jól elfáradva hazaindultunk. :)