régóta így van, csak nem írok róla mindig ami miatt ezt most mégis
megteszem, az az, hogy Ricsi felbátorodott és Ő is sétáltatni akarja
a Charleyt.:) Édes ahogy mondja neki Charley fúj, várj meg és
amikor eleljti a pórázt kacagva rohan utána, hogy megfogom,
szerencsére a kutyus jól tolerálja a póráz végén történő változást,
és ha megérzi hogy leesett a póráz akkor vagy bevárja a Ricsit, vagy
elindul felé, nagyon jó látni hogy ennyire szeretik egymást. :)
Mert valljuk be manapság már nem tartják az emberek fontosnak
hogy a gyerekek "természet közelben" nőjenek fel. Hisz hivatkoznak
az allergiára, meg hogy miért ne tartsunk állatot, de azért mégis úgy
gondolom, hogy a jövő generációjával igenis meg kéne szerettetni az
állatokat, hogy felelősséget vállaljanak értük, talán akkor kevesebb
állat élne a menhelyeken.. Igen tudom, hogy sokan most naivnak
gondolnak és én is tudom, hogy naiv vagyok, de ha az ember erre oda-
figyel, akkor talán más is felfigyel erre, és sok kicsi sokra megy....
Azt is tudom, hogy a környezetemben sokan tartanak zizzentnek azért,
mert a kutyával foglalkozunk nem csak van, hogy a lakásba macska
van a gyerek mellett, DE mindez nekem így jó, és ha már a gyerek
kiskorában megtanulja, hogy bizony a cicát, kutyát etetni-itatni,
almolni sétáltatni kell, nem csak kötelességnek veszi, hanem mókának,
sőt a kutyaséta lehet családi program amikor lelassítunk egy kicsit a
rohanó mindennapokban, amikor van idő megbeszélni az apró dolgokat
és közben új élményekkel gazdagodunk...
na de ennyit az én naiv világomból,és pár kép a boldog gyermek-kutya
kapcsolatról.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése