A január jó gyorsan eltelt... Persze lehet hogy ez a kéztörésem miatt érzem
így...mindenesetre fura hogy már megint eltelt egy hónap, a gondolatok
pedig csak úgy kavarognak bennem, hogy mi mindent szeretnék írni
az én okos ügyes nagy fiamról, aki szinte még csak alig hogy megszületett
és mindjárt 2 éves lesz...de ne szaladjunk még ennyire előre, hisz most
úgy érzem az idő így is rohan.
Mit is írhatnék róla, hisz annyi mindent csinál utánoz, fejlődik, hogy alig
lehet követni.
Kezd a beszéde tovább fejlődni, ami miatt én folyton aggódok, de persze
nincs miért, hisz minden gyerek más.
Tudja már a kip-kop kopogok találd ki hogy ki vagyok, elejét, és hozzá
lelkesen kopog is, széles mosollyal a pofiján. Elkezdett gyurmázni, ami
a Dóri hatása, és nagyon élvezi, főleg azt, hogy késsel lehet vagdalni a
gyurmát és kéri vágjuk együtt, rajzol is ami nem köti le annyira, inkább
a kockával való építés és a motorozás.
Egyre ügyesebben eszik kanállal villával, a pohárból ivás is jól megy,
kezdi elhagyni a szívószálat.Továbbra is jól eszik és szinte mindent,
nem mondhatnám hogy válogatós lenne,persze van hogy valamihez
nincs kedve,de eddig mindig sikerült áthidalni.
Van határozott véleménye és akarata, de továbbra se akaratos,
persze vannak hisztisebb napok.
De kinek nincs? Kezdi érdekelni a könyv, ami eddig is érdekelte, de
most már hagyja hogy olvassak belőle, persze nem órákig, de pár
percig figyel.Beleül az ölembe és nézegeti a képeket, felismeri az állatokat.
Segít mosogatni, és a főzést is jól megfigyeli, csak szólni kell, hogy
figyeljen nehogy hozzányúljon a tűzhelyhez ha meleg.Minden nagyon
érdekli, szinte mindenre figyel amit csinálok,olyan mint egy szivacs
csak szívja magába a tudást. :)
A kéztörésem miatt átalakultak a napjaink, de ő ahhoz is nagyon jól
alkalmazkodott, sokat segített, hisz csak 1 kézzel tudtam emelni,
így hamar megtanulta, hogy "kapaszkodj a nyakamba" és így könnyebb
felvenni.Hihetetlen mennyire toleráns hogy lassabban megy és fáj a
kezem. De a varrási heget folyton le akarja szedni a kezemről, hogy az
nem odavaló, majd megszokja, aztán úgyis szép lassan elhalványul.
Egyre jobban élvezi a fürdést, eddig is szerette, de most felfedezte a
játék örömét a fürdésben.
Nagy szám nála most a hó, és nagyon élvezi, bár nem érti miért hideg. :)
Szobatisztasággal még továbbra sincs nagy tapasztalatunk,szól, ha bekakilt,
amit onnan is lehet tudni, hogy kicsit elvonul ilyenkor, de egyenlőre még
nem próbálkoztunk se bilivel se wc-vel. Majd remélem ez is alakul,
bár siettetni semmit se szeretnék.
Újabban belebújik a cipőmbe papucsomba és abban sétál.
Egyenlőre elfogytak a gondolataim, pedig sok mindent szerettem volna
még írni...
Végre esett a hó.. Mert persze a jó időnek örül az ember mert kevesebbet
kell fűteni de valljuk be nem teljesen normális a 10 fok körüli idő januárban...
Legalábbis szerintem amikor itt van az ideje a télnek igenis legyen tél,
hideggel hóval...Bár tudom sok ismerősöm ezzel nem ért egyet, de nem
kötelező velem egyet érteni.
Én szeretem a telet és azt is ha esik a hó, tudom macerás a közlekedés,
meg lapátolni kell a havat, meg egyebek, de akkor is igenis kell az ember
lelkének,hogy az ablakon kinézve minden hófehér legyen, mintha a természet
is tiszta lappal szeretne indulni...
na de félre a filozófiával...
Ricsi végre megtapasztalta milyen is a hó, nagy lelkesedéssel nézte a
hóesést az ablakból, ajtóból, meg is ígértem neki másnap délelőtt
kimegyünk a hóba.
Jól felöltöztünk és Ricsiről először lemaradt a kesztyű, tetszett neki a hó,
de megijedt attól hogy hideg és elolvad a kezén. Miután felvette a
kesztyűt, megbarátkozott a hóval és nagyon élvezte alig akart bejönni. :)
Keresztül-kasul bejártuk az udvart és ami nagyon tetszett neki, ahogy
leverte a havat a tujáról, közben néha belehullott az arcába, de nagy
kacaj kísérte. :) Nagyon jó volt látni az örömét, és azt hogy milyen
boldogsággal tölti el a hó...
Tegnap délután megérkezett a sógornőm és a kislánya, hogy reggel vigyázni
tudjon a Ricsire amíg én varratszedésre megyek és hát az nem egy ekkora
gyereknek való...
Reggel anyósom megjött értem odaértünk, és jött a várakozás...
Először a dokira, aztán mire megérkezett arra, hogy szólítsanak...
Végre bejutottam, leszedték a kötést kiszedték mind a 8 varratot, kaptam
egy tapaszt amit 3 nap múlva leszedhetek, tornáztassam a kezem, de
ne emeljek és ennyi mehetek is haza..ja és 30-án mehetek röntgenre, hogy
minden rendben van-e a kezemmel meg a lemezzel...
Hát a kezem elég béna még, és bizonyos mozdulatok nem mennek, de gipszet
se kaptam, szóval az ütődés nem a legkellemesebb érzés, de majd belejövök..
Hétvégére megjött a tesóm is így volt segítségem, mind a házi munkában
mind a Ricsivel. :)
------------------------
3 nap múlva levettem a tapaszt....hááát azt értem, hogy nem egy matyó hímzés,
de azért az ember azt hinné, hogy nem ennyire csúnya az a varrat, na de majd
ha gyógyul biztos lesz szebb is legalábbis remélem...
Maga a varrat helye még érzékeny, és a Ricsi folyton le akarja szedni a
kezemről, de majd megszokjuk hogy ott van...
Bizonyos mozdulatok még mindig nem mennek, de legalább a házi munkát
sikerül elvégezni, bár jóval lassabban, mert elég sok mindent bal kézzel
csinálok, mivel a jobb még elég nehézkes. :(
De majd csak jobb lesz legalábbis remélem, hogy nem marad így, mert ez
így nagyon nem az igazi....
Ez az év nem indult számomra zökkenőmentesen...
Janauár 8-án kicsúszott alólam a létra és eltörtem a csuklóm.
Bementünk az ügyeletre kaptam ideiglenes gipszsínt a kezemre,amivel
hazaküldtek másnap reggel jelenjek meg a kórházban műtétre.
Reggel anyósom vigyázott a Ricsire, akit nehéz szívvel hagytam otthon,
sógorom bevitt a kórházba.Némi várakozás után szólítottak, a doki elmondta
2 megoldás van vagy összetűzik a kezem vagy betesznek lemezt rögzítésnek,
röntgen alapján a tűzést választja a doki,amivel altatás után, ha minden
rendben lesz délután hazaengednek.Felmentem a traumatológiára és
vártam eljöjjön az idő a műtétre.11előtt értem is jöttek, vártam a folyóson
hogy rám kerüljön a sor, aztán jött az altatás,az ébresztésre nem emlékszem,
de arra igen, hogy visszatolva a szobába nagyon fáztam és fájt a kezem,
hoztak is még1 takarót.Amikor már magamhoz tértem egy kis edényt láttam
a kötésen amibe valami véres váladék volt.Nemsokkal ezután leküldtek
röntgenre,majd bejött hozzám az orvos aki műtött és közölte sajnos lemezt
kellett betenni a csuklómba, mert annyira rosszul tört a kezem és így nem
javasolja, hogy haza menjek. Érthető,hisz az edénynél elfertőződhet a
kezem, amivel többet ártok, így Ricsi első napját és éjszakáját töltötte
nélkülem,amit ügyesen átvészelt éjszaka hiányoztam neki jobban, amikor
nem tudott szopizni.Reggel kivették a kezemből az edénykés csövet,
lecserélték a kötést, megkaptam minden instrukciót a kezemről,
majd a zárójelentést és haza is engedtek. 17-én kell menni varrat szedésre.
Ricsi elsőre morcosan nézett ami a kötésemnek szólt, mivel szerdán félt
a gipsztől, de aztán a nyakamba csimpaszkodva szorosan ölelt, hát bevallom
töredelmesen itt eltörött nálam a mécses csak szorítottam magamhoz és
szipogtam nem gondoltam hogy ennyire megvisel hogy nem lehet velem.
Aztán amikor végre szopizhatott ő is megnyugodott.
Hétvégére eljöttek a tesómék segíteni.Mert egy kézzel az élet nem
egyszerű főleg ha az emberlányának van egy 20 hónapos kisfia, de
Ricsi nagyon türelmes velem így egy kézzel is, amiért nem lehetek
neki elég hálás...
Igaz ez még tavaly készült, de akkor lemaradt a bejegyzés...
Szóval kötöttem magamnak egy körsálat, teljesen egyszerű
pihe-puha lett...
innen vettem a mintát.
nekem 2,5 gombolyagból lett meg a sálam, és kicsit szélesebb lett
mert 40 szemmel csináltam.
és íme a kész művem:
