Veszprémbe ugyanis csak az etetéseknél lehettem vele...
Amikor május elsején végre kezembe foghattam, bár még infúziót kapott, hogy a cukra rendben legyen, mégis olyan volt mint egy rongybaba, aki csak tűri hogy bármit csinálj vele, hisz védtelen,de a hamit azért csak betolta.
Aztán besárgult elfáradt az evésbe és még mindig csak hevert a kezeim közt, de azért próbált szopizni, és persze hamar elfáradt, de hihetetlen küzdés volt benne...
Pár nappal később mikor a sárgasága múlott a szopizást próbálgatta több-kevesebb
sikerrel,de mégis hihetetlen büszkeséggel töltött el, ahogy láttam fejlődik, és még ha mérhető eredménye nem is volt tudtam, már jobban megy neki, persze üvegből beszívta az anyatejet mint a porszívó:)
Közben kinyitotta a szemét is hihetetlen volt, ahogy rám emelte a tekintetét, még akkor is ha az ember tudja még nem lát...
A következő nagy élmény az volt amikor a nővérke megengedte végre tisztába tehetem,hisz teljesen jól van,( csak azért nem kerülünk át a másik helyiségbe, mert költözködés miatt kevesebb a hely, ugyanis felújítják a PIC-et)
míg más anyukának teljesen természetes, hogy megszületés után szinte rögtön együtt lehet a gyermekével és elláthatja, nekem ehhez várnom kellett jó pár napot...
Majd 2-3 nap múlva a tisztába tevésnél már nem csak feküdt, de mocorgott és tekergőzött :)
Mire kikerültünk a korás szobába, már nagyon élénk volt a kezdetekhez képest,és az új helyen már gügyögött, mocorgott szóval teljesen olyan volt mint minden más baba.
Itthon már emelgeti a fejét forgatja egyik oldalról a másikra, sőt a lábát is emelgeti
hason,és a kis kezével is kalimpál, mint egy karmester, vagy amikor szopizás közben megfogja az ember ujját és olyan erővel kapaszkodik, hogy az hihetetlen, hogy ekkora erő van benne, egyszerűen az embernek nem is jut eszébe, hogy nem rég még rongybabaként feküdt az ember kezében:) Azt hiszem hosszasan tudnám ecsetelni micsoda csoda, hogy ekkora ütemben fejlődik és az akinek gyermeke időre született talán ömlengésnek véli soraimat,
de Ricsi nekem az első gyermekem és mint minden szülő én is elfogult vagyok, emellett fogalmam sincs, hogy más gyermek milyen ütembe fejlődik, de nekem nagy élmény,
hogy ilyen iramban halad...
Szóval 4 hét alatt behozta a lemaradását, mintha nem is lenne koraszülött, már csak
nekem jut eszembe hogy milyen jó lenne ha még a pocakomba lehetne, de persze ezen már kár keseregni hisz egy olyan kis életrevaló és erős legényke, hogy talán ha időre születik lemaradtunk volna erről a nagy fejlődésről, legalábbis nem lett volna ilyen látványos...
Hihetetlen hogy már 4 hetes és ezalatt a 4 hét alatt mennyi minden történt...
A mai fénykép pedig egy kis napozós alvás :)
Nehéz lehetett az első idő, amíg meg sem foghattad.... Annyira fontos az érintés, és annyi mindent nem tudnak még az orvosok meg a tudósok! Szerintem ezek az apróságok sokkal több mindent tudnak, éreznek és értenek, mint azt bárki is gondolná!
VálaszTörlésJó veletek átélni megint a csodát :-)))
Szerintem senki sem gondolja, hogy ömlengés, igenis büszke lehetsz a kisfiadra és teljesen természetes, hogy egy édesanyának ilyen gondolatai legyenek. Még egyszer gratulálok Ricsihez, sok erőt és jó egészséget kívánok nektek.
VálaszTörlésZita