2015. május 11., hétfő

Futóbringa

Ma végre rá tudtam beszélni  Ricsit, hogy a futóbiciklivel menjünk egyet sétálni,
hisz mégiscsak kell neki a biztonság érzet, ne csak otthon a kertbe 
gyakoroljunk,ami füves és lejtős. Elindultunk, és már az elején tetszett neki, 
hogy az út, nem füves, gödrös.
Meglepően hamar felbátorodott rajta, élvezte, hogy előre iramodik, majd azt, 
hogy Ő jön utánam, és utolér, jó móka volt. Ismét a Sió partra mentünk, hisz 
ott nincs túl nagy forgalom, és egy kezdő kisfiúnak is nagy élmény, hogy az 
"úton" közlekedik, mint a nagyok.
Persze hazafelé elfáradt, leült itt-ott, de azért csak hazaértünk.:)

Amikor a Sió part felé haladtunk találkoztunk egy idős nénivel, aki bottal járt,
elmesélte, hogy most tanul újra járni. Ricsi hívta néni te is gyere velünk.
Egy darabig még beszélgettünk, majd elköszöntünk, mert Ricsi egyre 
magabiztosabb és gyorsabb lett. Amikor elköszöntünk valami megütötte a 
fülem. A néni is elköszönt és azt mondta köszönöm.
Nem értettem elsőre hogy mit köszön, hisz mi csak kedvesen beszélgettünk
vele, aztán visszafelé beugrott, hogy pontosan ezt köszönte...
Fura érzéssel töltött el, hisz nekem természetes, hogy az idősekkel tisztelettel
kell bánni, mert így neveltek, de sose gondoltam, volna, hogy ezt valaki
megköszöni...
Szomorú, hogy a mai világban nem ez az alapvető nézet...
Tisztelet a kivételnek nem is rájuk utaltam.. itt nem akarok politikával
és nézetekkel foglalkozni, egyszerűen csak  kikívánkozott belőlem...




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése