Erről pedig az jutott eszembe amikor 2,5 hetesen hazajöttünk a barátnőm megkérdezte
milyen anyának lenni... akkor nem igen tudtam szavakba önteni főleg azért, mert akkor
ismerkedtünk egymással, előtte csak 20-30 perceket tölthettünk együtt naponta 8x,nem
igen volt időnk megismerni egymást...
Sokszor jutott eszembe vajon tudja-e hogy én vagyok az anyukája, vajon érzi azt
mennyire szeretem és bármit megtennék érte....
Azóta eltelt jó pár hét és mondhatom, kezdjük kiismerni egymást,pontosabban én
kezdem kiismerni a Ricsit, hogy az épp aktuális gőgicsélése az elégedettségét fejezi ki,
vagy épp a keserves sírása, hogy ne vacakolj a pelussal adj enni inkább:)
Bevallom féltem, hogy fogom én éjjel meghallani ha felsír,mert nagyon mélyen alszok...
De a természet erre is megtalálta a megoldást mély alvás ide, vagy oda, még az apró
nyöszörgésére is felébredek és tudom most épp forgolódik, vagy épp ébredezik és
igen fel kell kelni, mert jön a kaja idő:)
Az is igaz Ricsi nagyon kifejező baba, csak ha éhes akkor sír, minden mást egyéb
hangjelzéssel jelez, hamar meg lehetett tanulni, persze más az ha front van, mert akkor
Ő is nyűgösebb, kicsit talán hisztisebb is, de nem mondhatom, hogy kifejezetten hisztis.
Mivel én is frontérzékeny vagyok migrénnel párosítva talán nem is görcsölök azon, ha
nyöszörgősebb, de több szeretgetéssel dajkálással türelemmel,ezt is áthidaljuk...
Persze az is jellemző rám, hogy hajlamos vagyok túl aggódni a legapróbb dolgokat, és
ez nem új keletű, szinte gyerekkorom óta ilyen vagyok,nem lehet egyszerű a környezetemnek:)))
Bár arra még mindig nem tudok válaszolni milyen anyának lenni, (hisz ezt talán nem is
lehet szavakkal megfogalmazni)csak abban reménykedem,
hogy ha majd a Ricsi nagy lesz akkor, majd azt mondja, hogy jó anya vagyok, még akkor
is ha nem fogunk mindenben egyet érteni....
Persze ez még jóval odébb van, és addig még sok mindent átélünk legelőször jövő
héten az oltásait és egy újabb kontrollt Veszprémbe :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése