Hát végre eljött ez a nap is.. Életem egy meghatározó szakasza ami
15 évig tartott most végérvényesen és hivatalosan is vége..
Bevallom féltem ettől a naptól, de most hogy túl vagyok/vagyunk
rajta úgy érzem valami súlyos tehertől szabadultam meg, könnyebb
lettem és talán türelmesebb is...
Ricsi szerencsére ebből mit sem ért, persze eljön majd az idő amikor
magyarázatot kell adnom, elmondani mi miért is van, de nem most.
Most nem kell magyarázkodni, csak élni a mindennapokat és kihasználni
az együtt töltött időt, és örülni annak hogy ez csak a mienk..
Nem kesergek, hanem örülök, hogy kulturáltan rendeztük a dolgokat.
Ha ennek így kellett lennie, jobb most hisz így a Ricsi nem sérült, és
nekem csak ez a fontos!
Nem acsargok és nem vagyok dühös sem, mindez már elmúlt, most
csak arra a 14 évre emlékszem ami jó volt, és amit már lezártam
magamban, ami elmúlt és egy szép emlék.
"bezárom az emlékeim palotájába" amit akkor látogatok, amikor
akarok, (részlet a Hannibal c. könyvből)de találó ez a rész, és
most épp ez jutott eszembe.. :)
Már csak 2 kívánságom van egy vevő a házra, hogy ténylegesen új
életet kezdhessünk, és ha eljön az ovi idő találni egy ovi kompatibilis
melót. Remélem az élet csak jobbat tartogat a számomra, mert
ugye véletlenek márpedig nincsenek...és hogy ez így alakult ez sem
lehet véletlen..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése